A hegedű és az öreg vonó
2008 szeptember 18. | Szerző: Elkéstem
A hegedű és az öreg vonó
Volt egyszer egy öreg hegedű és egy öreg vonó, akik véletlen folytán találkoztak, együtt megszólaltak, és úgy gondolták, hogy jó nekik együtt lenni, jó lenne örökre így maradni. De az öreg hegedűnek volt már vonója, és a vonónak is hegedűje. De az élet szigorú rendet rakott, mindenki menjen oda ahol eddig volt. Nem törődött azzal, hogy két szívet is összetör. Sírtak mind a ketten. Gazdái unták már a vonó nyafogását, és mérgükben kihajították az ablakon. Kihajították, de pont annak az ablaknak elibe, ahol a hegedű emlékezett különös szerelmére, és ettől az emléktől gyönyörű dalra fakadt. A vonó egy ideig hallgatta, fájt neki, hogy nélküle is megtalálta öreg szerelme a hangját, és bánatában elvonszolta magát a nagy folyó fölé a hídra. Már majdnem sikerült átdobnia magát a korláton, mikor megszólította az élet. El akarsz dobni magadtól, pedig mikor üresnek éreztél, megmutattam neked a legszebb kincsemet a szerelmet, mikor vigasztalanul sírtál, kedvesed ablaka elé kísértelek, hogy reményt nyerj a hangjából. Te mégis a hídra jöttél, hogy vízbe ölj, eldobva magadtól mindenféle esélyt.
Én legyek…
2008 szeptember 17. | Szerző: Elkéstem
Én legyek…
Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,
Sötétben az égő gyertyafény,
Holnap is én legyek a láthatárod,
Szívedben vigasz, ha nincs remény…
Legyek a napfény a felhőtlen égen,
Az éjszakában a csillagod,
Találjam meg a lelked a szélben,
Ha időnként bárhol elhagyod…
Legyek az ölelés, perzselő vágyad,
Nekem szánj minden csókodat,
Legyek a hullám a tenger ha árad,
Könny, ha már mindenki megtagad…
Szíved örökre enyémbe zárom,
Nem leszek sohasem délibáb,
Árnyékod vagyok, a te utad járom,
S kimúlok, ha fény nincs tovább..
Gligorics Teréz
Hol a szenvedély…
2008 szeptember 17. | Szerző: Elkéstem
Hol a szenvedély…
Hol a szenvedély, kérdezzük, miközben nem bírunk ki egész napokat, hogy ne lássuk, ne halljuk, ne érezzük egymást, hol a szenvedély, mint amikor fúj, viharzik a szél, de nem látszik, mert a szélnek nincs színe.Nem látszik hát a szenvedélyem sem, talán túl mélyre dugtuk, talán, pedig nem, mert naponta érzem a kötődést, a lélegzeted a telefonban, a pillantásaid tüzét, azt a belső lüktetést, ami úgy erősödik bennem, mint amikor elektromos mágnes közelébe kerülnek a vasporszemek, a testemet úgy feszíti hozzád ez a vonzalom, hidd el, a hol a szenvedély idejétmúlt kérdés itt, nem ezt kérdezném kérdezős pillanataimban, hanem inkább hol teljesedhet ki, melyik pici zug lehet a szívünk, eszünk, kezünk, az ajkaink, a formás lábaid gőzös szenvedélyhelye, még hány pillanatot kell forró energiánkkal együtt magunkban eltüzelni, mielőtt egymást tüzelnénk végre, lángolva hemperegnénk már hosszú, órákig tartó pillanatainkban, amire mindketten vágyunk, mindketten kívánunk, mindketten beleszerelmesedünk újra és újra mindkettőnkbe.
Rád gondolok…
2008 szeptember 17. | Szerző: Elkéstem
Rád gondolok…
a szörnyű hidegben melengetik egymást,
rőt levelekre írnak egymásnak szerelmet
és ahogy Őket nézem, elönt a kínzó vágy…
Az avarszagú alkony lüktet egyet-egyet,
sűrű árnya sötétlik könnyes arcomon
a messzeség szavát szívemhez emelem
és megmutatom neki, mi az, mi bánt nagyon.
Fűszálakon is csak fájó könny remeg
feléled bennem a mindennapos ábránd
s ha mardosó vágy éri szívemet
rád gondolok embertelenül árván.
Egy csokor virág…
2008 szeptember 16. | Szerző: Elkéstem
Egy csokor virág…
Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet, 
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.
Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.
Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben. 
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.
Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy párodhoz és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.
A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég, 
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.
Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.
Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre…
Csak azt akartam…
2008 szeptember 15. | Szerző: Elkéstem
Már hiába várom a kecsegtető választ,
Az eltelt idő kétségeket áraszt…
Hiába vártam, hogy végre velem lesz,
Ha az élet tőlem most mindent elvesz…
Nem kértem sokat csak kedvesem szívét,
Forró csókjának mámorító ízét,
Hosszú napjaiból csak egyetlen percet,
Mi percben engem boldogan ölelhet…
Nem akartam mást csak őt boldoggá tenni,
Ha szüksége van rám, mindig ott lenni,
Vigyázni Rá, hogy boldog lehessen,
Csak azt akartam, hogy igazán szeressen…
Mosoly
2008 szeptember 15. | Szerző: Elkéstem
“Milyen kivételes ajándék a mosoly, hiszen:
nem kerül semmibe, de szívmelengető.
Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad.
Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot.
Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen.
Biztatást a csüggedőnek, erőt önt belé.
Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni,
nem jelent földi javakat senkinek mindaddig,
amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele.
Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon,
nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb
szüksége a mosolyra, mint neki……
aki már nem tud mosolyogni!”
/Dale Carnegie/
Ne félj az élettől
2008 szeptember 14. | Szerző: Elkéstem
Ne félj az élettől
“Ne félj az élettől bármilyen mostoha,
Az ember győz, ha nem lesz ostoba.
Harcolj a célért, de ne szenvedj érte,
Emlékezz inkább a jóra, a szépre.
Ne csüggedj sokáig, ne hulljon könnyed,
E – hatalmas világban, szépet is lelhetsz.
Ki nem várja a holnapot, az sem adja fel,
Mert egy apró kis reményben új életre kel.
Mindennap egy más nap, új reménnyel élj,
Nézz szemben a sorssal, tőle sose félj.
Ha néha úgy érzed földbe is tipornak,
Széttört álmaid a felszínen maradnak.
Nem kell a jövődet múltaddal temetni,
Ha igazán akarsz, újra tudsz szeretni!”
Egymásra hangolva
2008 szeptember 11. | Szerző: Elkéstem
“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)
Homonyik Sándor – Sose búcsúzz el
2008 szeptember 19. | Szerző: Elkéstem
Oldal ajánlása emailben
X