Mi mindig búcsúzunk
2009 január 1. | Szerző: Elkéstem |
Kinevetni a világot,
Gyűjteni a barátságot,
Mindig szeretni és remélni,
Csak, így érdemes a Földön élni!
BÚÉK!
Reményik Sándor
Mi mindig búcsúzunk
Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a naptól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, minden könny, vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj,
Hogy eltemettük: róla nem tudunk,
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Elk! Szerencsés és boldog újévet kívánok.Nagyon szép képekért és versekért pedig köszönet. Jó érzés nézegetni olvasgatni.
Ha a Jó Isten ma éjjel letekint az égből: tudni fogja, ma mit kérnék szívből. Áldást, Békét, Boldogságot annak, kik szívemhez mindig közel vannak. BUÉK!