Októberi séta
2007 október 12. | Szerző: Elkéstem
Áprily Lajos: Októberi séta
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.
Mint gyerta-csonkok roppant ravatalánál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.
SZERELEM
2007 október 12. | Szerző: Elkéstem
Megszűnt a tér: nincs „messze”, nincsen „távol”,
amióta tudom, hogy létezel:
Hol éppen vagy, a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat, amint bárhol
gondolatban nálam feledkezel,
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel…
Magányából az „én” és „te” kilábol,
mely külön értelmetlen félbe szel;
csak a tündöklő „Te meg én” világol;
értelmes egy velem együtt leszel: –
Én vétkezem, amikor Te hibázol,
engem őrzöl, ha magadra vigyázol. 
A sétálás öröme
2007 október 11. | Szerző: Elkéstem
Sulyok Vince: A sétálás öröme
Szeretek csöndes fasorokban járni
napos és tiszta őszidőn
sétabotként használni az esernyőt
ráérőn könnyedén de mégis
tartással s picit hetykén lépni
tűnődve meg-megállni néha
a játszi könnyű sárga fényben
s a rétek fölött messze nézni
hol halványkéken úsznak a hegyek
a pasztellszínű párás végtelenek
s fürtös hajam ha homlokomra hull
a könnyű bőrkesztyűt lehúzni balkezemről
körmeimen szikrákat vet a nap
s pár percig így maradni mozdulatlan
csak nézelődni boldogan
miközben halottszép pirosló levelek
sodródnak szállnak
a sugaraktól porló tájnak –
Tudjátok jól hogy egyedül vagyok
ne oktassatok komolyodni
s ne bántsátok szép őrültségeim mert
nagyon szeretek mosolyogni –
Bálint Ádám & Galambos Dorina
2007 október 13. | Szerző: Elkéstem
Oldal ajánlása emailben
X