Nehéz a szívünk
2008 április 24. | Szerző: Elkéstem
Nehéz a szívünk
Az arcodat ne mutasd szomorúnak.
Ne lássa senki, mi az, amit eltűrt.
Jobban kellene szeretni magunkat,
hiszen mi már nagyon kiérdemeltük.
A szíveink egymásra zúzva hulltak,
eggyé forrasztó sors zuhog felettünk.
Sebeinkért szeretjük már a múltat;
és a jövőt: – lesz mit felemlegetnünk.
Most itt ülünk. Kedves, Te szomorú vagy.
Az arcom nem mutatja, amit eltűrt.
Nehéz a szívünk, mert nem könnyű búnak
ütése alatt ragyog a szerelmünk.
Egymást szeressük már – ne csak magunkat
Hiszen mi már nagyon megérdemeljük.
Valaki
2008 április 24. | Szerző: Elkéstem
Pataki Petra:
Valaki
Valakiért érdemes küzdeni,
valakiért, aki érted aggódik.
Valakiért érdemes harcba szállni;
valakiért, aki képes őszintén nevetni.
Valakivel mindennek tudsz örülni,
valakivel, aki gondjaid is ismeri.
Valakivel minden bánatod elszáll;
valakivel, aki vigyáz rád.
Valakit képtelen vagy feledni,
valakit, akit szívből tudsz szeretni.
Valakit mindig őriznél, óvnál;
valakit, aki reád bízza álmát.
Amikor a szemeidbe nézek
2008 április 24. | Szerző: Elkéstem
Amikor szemeidbe nézek, társamat látom,
Hűséges, kitartó, gyönyörű, szerelmes párom,
Aki után ösztönösen, egyre jobban vágyom,
Ki betölti gondolataim és minden álmom.
Amikor szemeidbe nézek, hűséget látok,
Amely minden bajon, sötét nehézségen áthoz,
Ami két dobogó szív közt a legerősebb kapocs,
Mi reménytelenségből, kétségből is mindig visszahoz.
Amikor szemeidbe nézek, látom a vágyat,
Karjaid ölelésre, édes csókokra a szádat,
Érzem kezeid szorítását, halk sóhajtásod,
Szerelmedet, mikor fejedet a vállamra hajtod.
Amikor szemeidbe nézek, minden más megáll,
A gondolat az értelem nemesen félreáll,
A vágy bennünket fogva tart, szerelem átölel,
Csak dobogó szívedet hallom a szívemhez közel!
Hűség
2008 április 24. | Szerző: Elkéstem
Hűség
Mint finom ujjak, éles, metsző húrokon,
Hadd játsszam el az Élet dallamát Veled,
Amikor együtt indulunk el az Úton,
Hűségem adom Neked, de csak Neked.
Bízz bennem és engedd, hogy szeresselek nagyon,
Lényedet önfeledten, szeretetre vakon,
Engedd, hogy lelkem feléd szabadon kitárjam,
Fogadd el a szerelmem, te vagy minden vágyam.
Ha elfáradnál, a gitárt én átveszem,
Ha elalszol a húrokat tovább pengetem,
Ha majd kezeid kezemben pihennek,
Hallgatjuk a csendben a lágy rezdüléseket.
A fájdalmam forrása
2008 április 23. | Szerző: Elkéstem
A fájdalmam forrása
A múltból merítek erőt
Míg van mit csipegetni
Minden utam előtt jó lenne
A fájdalmat eltemetni
Szám szélén mosoly ül, konokul
Kiönteném szívem bánatát, de meghallgatásra
Nem talál, ülök egy padon és beszélek,
Pár éve, hogy meg érintett a boldogság szele,
Hittem benne én, de már tudom,
Egy bizonyos koron túl nincs erő
Nyűg lettem az ő életén, hibáztam
S sejti a végét de erre én gondolni nem merek,
E súlyos teherből még szeretetet csipegetek
Bátorság terén már semmi lettem, a régi
Éberségem már kevés, a kín, gyötör,
Nincs már erőm megint erőt gyűjteni
A sors mi bölcs rendezi életét, és ismét élni kezd
Valaki rátalál, felnyitja kisírt szemét,
És virulni fog, mint virágos rét.
(Elk)
2008 április 23. | Szerző: Elkéstem
Talán kérdése is fáraszt
eltűrni ezért nem tudod
Egyre ömlik tolul a szó
zokog az elméd tőle
Tevagy talán az utolsó
ki kitérni tud előle
Ködös tekintete követ
szava már mélyen zakatol
Barlangban törnél követ
talán ott érhetne utol
Szádon a válasz ül belül
zárt fogad közt sziszeg
Felé is fordulsz egyedül
a kezét kezedbe veszed
Nyugalom árad és vadul
tüdőd is sípolva rezeg
Sírásod csendesen koldul
egy csipetnyi szeretetet
2008 április 23. | Szerző: Elkéstem
˝… Valami szépet álmodok magamnak, bentről is figyelek mi várhat ott holnap? Láthatom, szerelmes szemednek heves mély bársonytüzét, örömöd, figyelmed, és szíved rejtekét…˝
Telefon riaszt és közömbös hang szól. Nincs benne vigasz, nem is válaszol. De mert ez játék, ne törődj a mával! Nem kell a segítség, nem játszom halállal! Éjszakám ébred, még könnyű és hideg, szerelmem mondd csak még érted liheg? Mégsem tüzes úgy, csak a Hold hevíti, hagyd el, most lebegő nevemet felejti.
Elszáll az érzelem éled az éjjelem. Ébrenlét gyötör és fáj a fény, másé a szerelem az első reggelén. Fájdalom gyötör s visszhangzik a tér.
Valami szépet álmodok magamnak, bentről is figyelek mi várhat ott holnap? Láthatom, szerelmes szemednek heves mély bársonytüzét, örömöd, figyelmed, és szíved rejtekét. Nem tudom mihez hasonlít az érzés, de mindig érzem hogy feledni szeretnél. Csábít a tudat, de mindig visszatér. Megnőtt az indulat és üres lett a lét!
Aforizmák
2008 április 22. | Szerző: Elkéstem
A házimunka olyan munka, amelyet akkor vesznek észre, ha nincs elvégezve. (Ismeretlen)
A hipochonder az az ember, akit ha megkérdezel, hogy hogyan érzi magát, elmeséli. (Ismeretlen)
Bárki, aki a fizetésének megfelelő módon él, a képzelőerő teljes hiányában szenved. (Oscar Wilde)
ÉNEK MAGAMHOZ
2008 április 21. | Szerző: Elkéstem
ÉNEK MAGAMHOZ
Szeretni kell a csalfa köd-eget,
Szeretni kell száz csillag enyhe képét,
Fölnézvén a szív könnyebben feled
És föltalálja tán az örök békét.
Csudálni kell a lányszem tiszta kékét,
Dalolni kell a bánatok felett
S nem kérdni, hogy vén Földünk meddig ég még.
Tisztelni kell az öregek kezét,
Símogatni az ifjúság fejét
És bátor hittel élni, ölni, csalni.
Halotti torban folyjon drága bor,
Nem szabad sírni soha, semmikor
S ha halni kell, hát vígan menjünk halni.
( József Attila )
Próbatétel az út
2008 április 24. | Szerző: Elkéstem
Szabó István: Próbatétel az út
Adott számomra testet, szellemet.
Adott szülőt, földi életet.
Szólt az Úr, s útnak engedett
Tiéd a vágy, a gondolat!
“Szeresd felebarátodat, mint magadat!”
Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,
szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.
De vígyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!
Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,
De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.
Segíthetsz azon, ki porba hullt,
ki feléd kiállt, mert nyomorult.
De ott is hagyhatod, kikerülheted.
Adtam széles utat és keskenyet.
De az Ítéletre minden “út”- Hozzám vezet!
Oldal ajánlása emailben
X